2024. Határtalanul

Magyar múlt emlékei Horvátországban

2024. május 13-17.

Magyarország és Horvátország több mint 800 éves közös történelemre tekint vissza, lévén, hogy 1091 és 1918 között Horvátország társország volt a Magyar Királysággal. 1920-ban Trianonban csatolták el tőlünk a Délvidéki területeket. A Délszláv háború után 1991-ben lett független Horvátország. Napjainkban két fő részre osztható:

1. Belső-Horvátország (Panonska Hrvatska)
2. Adriai Horvátország (Jadranska Hrvatska)

2013-ban lépett be az EU-ba, 2023. január 1-től az ország hivatalosan bevezette az eurót. Fémpénzeiken az országra jellemző képek találhatók. 1 euróson egy nyest, a 2 euróson az ország térképe, az aprókon Nikola Tesla, és a glagolita jelek (ősi horvát írásjelek) láthatók.

Horvát találmány a töltőtoll, a nyakkendő, az ejtőernyő, a torpedó, innen származnak a dalmaták, Marco Polo, és Csíkszentmihályi Mihály.

Horvátország fővárosa a 800 000 fős, Száva partján elterülő Zágráb. Utunk első állomása. A Nemzeti Színház mellett elhaladva értünk a Jellasics térre. Onnan a Káptalandombra jutottunk, ahol az ország legnagyobb „Mi Asszonyunk” székesegyháza áll. A tatárjárás után a XIII. században épült, az 1880-as, majd a 2020-as földrengés súlyosan megrongálta. Jelenleg is folyik az újjáépítése, sajnos nem látogatható.

Felkerestük a színes zsolnai cserepekkel borított Szent Márk templomot és a horvát Parlament épületét. Meglátogattuk a Szent György szobrot, valamint a Lőportornyot. Innem a 13. században a város védelmi rendszeréhez tartozó toronyból minden délben ágyúdörgés jelzi a 12 órát. Városnéző sétánk után elindultunk Rijeka felé.

Első szállásunk az Uvala Scott szállodában volt, közvetlenül a tengerparton. Szobáink elfoglalása után, fakultatív programként a csoport nagy része hajókirándulásra ment a Kvarner-öbölben. A másfél órás sétahajózáson megcsodáltuk az öböl partján fekvő településeket, és a szigetvilágot.

Első napunk zárásaként szállodánk éttermében svédasztalos vacsorával vártak vendéglátóink, majd a bátrabbak lementek a tengerpartra hogy belecsobbanjanak a kristálytiszta, ám kicsit hűvös tengerbe.

A második napot svédasztalos reggelivel indítottuk, majd idegenvezetőnk javaslatára Opatija felé vettük az irányt. Útközben Megcsodáltuk TRSAT várát, mely a Frangepán család ősi birtoka volt. Utolsó férfitaját, Frangepán Kristófot, aki a Wesselényi összeesküvés egyik vezetője volt, I. Lipót Bécsújhelyen kivégeztette, így került a vár és a hozzá tartozó terület a Zrínyi család kezébe.

A vár mellett áll a „Csodatévő Szűzanya” temploma, mely a középkor óta kedvelt zarándokhely. 2002-ben II. János Pál pápa is ellátogatott ide. A dombra a városból vezető 561 lépcsőt a zarándokok térdelve teszik meg. Mi csak lesétáltunk rajta.

Felszálltunk buszainkra és elindultunk az ország legkedveltebb üdülőövezete, Abbázia (Opatija) felé. Az 1420-ban épült Szent Jakab templom (apátság) lett a település névadója. Megcsodáltuk a Lungomare sétányt, melyet 1885-ben kezdtek építeni. A „százéves sétányról látható a Kvarner-öböl legszebb panorámája és  Abbázia leghíresebb látványossága a „Lány a sirállyal” szobor.

Felkerestük a Hotel Bellevuen szálloda oldalán lévő emléktáblát, mely Markusovszky Lajosnak, az orvostovábbképzés és a közegészségügy reformátorának állít emléket. Elhelyeztük nemzeti színű szalagjainkat.

Megkóstoltuk Opatija kedvenc fagyizójának kínálatát, vásároltunk kicsit, majd ajándékokkal megrakodva visszatértünk szállodánkba, vacsoráztunk és fürödtünk a tengerben.

A harmadik nap reggelén borult napra ébredtünk. Rijeka (Fiume) látnivalóit tekintettük meg. Első sétánk a kikötőbe vezetett, melynek megépítését, modernizációját 1871-ben rendelte el az Andrássy-kormány. A munkálatok irányítása Baross Gábor a „vasminiszter” kezében volt. A kikötő, a hozzátartozó csatorna, a kőolajfinomító, valamint a Budapest-Abbázia vasútvonal kiépítése mind-mind hozzájárult a térség fejlődéséhez. Baross Gábor emléktábláján nemzeti színű szalagokat helyeztünk el.

Felkerestük a magyarok által épített Kormányzói palota épületét, ahol a „Tengerészeti és történeti múzeum kapott helyet. Az épület építésére gróf Batthyány Lajos adott megbízást. A kiállítás megtekintése után sétát tettünk a gyönyörű kertben.

Meglátogattuk a Szent Vitus székesegyházat, amelyben Feszty Árpád nőül vette Jókai nevelt lányát, Jókai Rózát. A templom mellett nyílik az 1939-1942 között megépített „TUNEL-R” nevű világháborús alagút, amely 10 méterrel a felszín alatt húzódik, 4m széles, 2,5m magas.

Felkerestük az óratornyot, sétáltunk a korzón, meglátogattuk a római kori emlékeket. Kis szabadidő után visszatértünk a szállodába.

Csütörtökön a reggeli után gyorsan összeszedtük a csomagokat, elindultunk Belső-Horvátország irányába. Útközben a Kopácsi réten álltunk meg. A Duna-Száva-Dráva találkozásánál lévő Drávaszögben elterülő természetvédelmi láprét három ország területén helyezkedik el. Jelölték már az UNESCO világörökség listájára is 1999-ben. Több mint 300 féle madárnak, köztük a ritka fehér farkú sasnak, fekete gólyának a fészkelőhelye, 54 féle hüllőfaj és 46 különböző halfaj otthona.

Aztán meg sem álltunk Csúzáig. Itt vendégül látott minket a település köztiszteletnek és megbecsülésnek örvendő híres embere Kolár Lajos, aki mesélt a három nemzedék óta családi tulajdonban lévő szőlész-borász vállalkozásáról. Beavatott minket a szőlőtermesztés és a borok kezelésének titkaiba, üzletpolitikájába. A beszélgetés után meglátogathattuk borászatát, megcsodálhattuk értékes gyűjteményét. Megajándékoztuk kedves vendéglátónkat, majd elfoglaltuk szállásunkat.

Második szállásunk a csúzai Piros Csizma panzióban volt, ahol egy kiadós vacsora után fáradtan hajtottuk álomra a fejünket.

Az utolsó nap reggelén bepakoltunk a buszokba, majd meglátogattuk Csúza magyar iskoláját, a Vörösmarti Általános Iskolát. Az igazgatónő röviden mesélt a horvát oktatási rendszerről, az iskola történetéről, örömeikről, nehézségeikről. Ezt követően közös éneklés után átadtuk ajándékainkat, majd az iskola udvarán közös játékra került sor. A fiúk fociztak, a lányok táncoltak a helyi gyerekekkel, majd „vonatunk” elindult Kanizsa felé.

Utolsó állomás hosszú utunkon Eszék volt, Szlavónia legnagyobb, Horvátország 4. legnagyobb városa. A római birodalomban Mursa néven Pannónia provincia része volt. A tipikus mező és kézműves várost a törökök a mohácsi csata előtt földig rombolták, majd a százéves uralom alatt jelentőségét felismerve felépítették az erődvárat, egy 8 km hosszú fahidat, melyet a magyarok felgyújtottak. A város 1687-ben szabadult fel a török uralom alól. A Délszláv háború idején szerbek foglalták el, 1991-ben a bombázások következtében az üzemek, épületek jelentős károkat szenvedtek, a lakosság nagy része elmenekült.

A háború után folyamatosan épült újjá Eszék. Az 1729-ben a pestisjárvány után felállított Szentháromság oszlop is régi fényében áll a Szentháromság téren. Látogatást tettünk a Szent Mihály arkangyal templomnál. Lesétáltunk a Dráva partra. Meglátogattuk a gyalogoshidat és a város strandját a „Kopikát”.

Megnéztük a neogótikus stílusban épült Szent Péter és Pál tiszteletére felszentelt katedrálist, majd sétáltunk a belvárosban.

Csodás hetet töltöttünk Horvátországban. Utazási élményeinket projektnap formájában osztottuk meg iskolánk tanáraival, tanulóival.